Tengeralattjáró fedélzeti óra
(természetesen orosz)
Íme a szokásos nyitókép a gardróbhelységbõl. A mai alany ott hever a kép jobb szélén egy dobozban.
Meglehetõst szép darab. Egy kedves ismerõsöm édesanyja adta javításra, mondván hogy egyszer csak megállt. Próbálkoztak szakembereknél, de állítólag egyik órás sem vállalta a javítását...
Mivel az óra eredetileg tengeralattjáró fedélzetére készült, így a konyha falára való rögzítéshez egy ilyen erõs, mûanyag kötözõzsinórból készült fonatot kellett eszközölni. Azért mondom, hogy erõs, mert tényleg van súlya.
Ami elsõ nekifutásra feltûnt, az az, hogy nincs neve a szerkezetnek, illetve nincs megnevezve a tényleges gyártó sem. Mondjuk ha nem az üvegen keresztül fényképeztem volna, akkor látnánk a kerek piros bélyegzõ alatt egy télalap alakú másikat is, de az annyira el van kopva, hogy semmit sem lehet kivenni belõle.
A felhúzókorona szinte mint a karóráké, csak ennek a mérete akkora mint egy karóráé. Még egy ilyen hülye mondatot... Egyébként a koronán kívül más kezelõszerv jobbára nincs is az órán. A mutatókat kézzel kell beállítani.
Persze ez csak úgy lehetséges, ha megnyomjuk ezt a bütyköt...
...és kihajtjuk az óra fedelét.
Talán a hárommal ezelõtti képnél említettem, hogy nincs több kezelõ szerv. Jó, akkor hazudtam. Amit a képen látunk az az idõalap-pontosság beállítására szolgáló karocska.
A mutatók rögzítése, mint bármely átlagos faliórán, egy rugalmas alátéttel, és egy apró anyacsavarral történik.
Mintha ezt már korábban piszkálták volna... Valószínûleg a belsõ réz magon elforgott a nagymutató, ezért a két anyag össze lett pontozva.
Mutatók nélkül, csak így kopaszon.
Egy igen komoly rézlapra vannak felfestve a számok.
Három apró csavar kitekerése után lent van a számlap.
Szerencsére most nem én vagyok kiakadva, hanem csak a beállító kar.
Viszont a szerkezetet csak úgy tudom kivenni a tokból, ha elõbb a felhúzó tengelyt távolítom el.
Elõször a nyíllal megjelölt alig látható stiftet kell kiütni, majd a felhúzási iránnyal ellentétesen kell tekerni a koronát, hogy a kúpos fogaskerék leforogjon a tengelyrõl.
A képen látható alkatrészben az a szép, hogy ez konkrétan egy darab fémbõl lett kialakítva!
Üres a kondér. Ezt a részt tovább nem is bántom. Majd azért kap egy mosást.
Íme az órában lakozó -meglehetõsen hangosan ketyegõ- szerkezet. Négy , cefetül megtépett csavar tartotta.
Nem voltam benne biztos, így inkább lemértem. Ez kérem pont 10 centi.
Ez pedig a szerkezet tetején lévõ, svájci-horgyony járatú gátszerkezet.
Gondolom azért vízszintes az elrendezés, hogy ne vegye föl a tengeralattjáró "ringását" ami a pontosságot befolyásolná.
A hátulján mindössze a kilincsszerkezet, és valami beállító alkalmatosság lakozik.
A pontosság szabályzó kart vettem le legelõször, nehogy beleakadjak, és kárt tegyek a hajszálrúgóban.
Azért tettem vissza a koronát, hogy le tudjam ereszteni a hajtórúgót, a most már szabaddá vált kilicsmû kioldását követõen.
Íme egy közeli a balanszkerékrõl. Akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy összegezzem: ennek a szerkezetnek semmi baja! Legalábbis semmi komoly amit egy órás ne tudott volna megoldani! Hiszen ha belegondolunk, hogy a képen látható balansz hibátlanul mûködik, illetve a hajtórúgó sem lett túlhúzva, akkor a legvalószínûbb, hogy valami szennyezõdés megakasztja a szerkezetet.
Bár ez csak a saját lendülete, de a billegõ akadálymentesen jár.
A balansz a gátvillával és a gátkerékkel együt a különálló egységet alkot, amit a szerszõ szerencsére rendkívül hozzáértõ módon alulról fényképezett le... miután ez a modul eltávolításra került, a szerkezet szabadon fut. Vagyis most éppen nem, mivel a kenése annyira beállt, hogy a járathoz legközelebb esõ kerék (ahol a forgató nyomaték normál esetben amúgy is csekély) már érezhetõen szorul. Érdekes hogy a tengelyeket olaj helyett valami ragadós zsírral kenték.
A mutató-áttételt a szokásos zégergyûrû helyett egy anyacsavar rögzíti.
Elenben a kerékmû a szokásos összetevõkbõl áll. Bal oldalon a kis- jobboldalon a nagymutató fogaskereke látható. A kettõ között pedig a váltókerék. Jobbra a hosszúkás tengely egyben egy csúszócsatlakozást megvalósító elem. Õ miatta lehet a mutatókat függetlenül állítani a szerkezettõl.
A kép alján átívelõ, "3"-as számot viselõ lemez a rúgóház tengelyét tartja. Hiába tekertem ki a két szélét rögzítõ csavarokat, nem sikerült levennem.
Erre a mûszaki részletre nem jöttem rá, hogy mi célt szolgál.
A kilicskereket kontraanyával rögzítették. A tõle jobbra látható retesz csavarját viszont nem sikerült kitekernem. Ez ma valahogy nagyon nem megy...
Ezzel az apró hernyócsavarral kell beállítani azt, hogy a fordító kerék megfelelõen csatlakozzon a hozzá képest függõlegesen elhelyezkedõ gátkerékhez.
Már csak a meglehetõst brutális, M8-as anyákat kell kinyitni, és már le is vehetem a felsõ szerelõlapot.
Azaz hogy ezt.
Íme a bõ egyheti járástartalékkal bíró szerkezet.
Azért nem aprózták el az oroszok ezzel a majd' másfél milliméter anyagvastagsággal.
Csak úgy kiterítettem a kerekeket az asztalra. Megpróbáltam lepattintani a rúgóház fedelét, hogy beleleshessünk, de õ sem akart megmutatkozni, úgyhogy nem erõltettem. Egyébként ezt a rész olajozták úgyhogy ezért nem is bántottam fölöslegesen.
A rúgóshordó kivételével mindenki megy fürödni.
Száradás után, újra egyben. Bár minden forgó és surlódó alkatrész kellõ mennyiségû olajzásban részesült, ennek ellenére mégsem akar mûködni. Végül is a megoldás abban rejlett, hogy a gátvilla és a gátkerék fogaira lehelletnyi olajat juttattam, amitõl egybõl magához tért.
Mostmár szépen jár.
Itt pedig egy snitt a fordító-áttételrõl.
Míg a szerkezet próbafutáson van, addig elsikáltam a bödlit is.
Illetve rájöttem, hogyan lehet kivenni az üvegét, ami valójában persze plexi. Gondolom biztonsági okból. A rögzítéséért pedit a mellette látható menetes gyûrû felel.
A szerkezet ismét a helyén van.
Mint ahogyan a plexi-üveg is. A gyûrût egyszerûen kézi erõvel vissza lehet csavarni.
Mondjuk így számlap nélül sem néz ki rosszul. Esetleg egy átlátszó, vagy helyenként nyitott lappal igazán jól mutatna.
Amit itt látunk az az, hogy a szerzõ kipótolta a hiányzó fluoreszkáló festéket a nagymutatón.
Ugyan ferde lett a kép, de a számlapon a piros pecsét sem sikerült középre...
Végezetül itt láthatjuk az óra oldalán kialakított rögzítõ furatok egyikét. A nyomokból látszik, hogy ez a szerkezet valóban szolgált élesben is. Itt a vége, fuss el véle.
Íme a szokásos nyitókép a gardróbhelységbõl. A mai alany ott hever a kép jobb szélén egy dobozban.
Meglehetõst szép darab. Egy kedves ismerõsöm édesanyja adta javításra, mondván hogy egyszer csak megállt. Próbálkoztak szakembereknél, de állítólag egyik órás sem vállalta a javítását...
Mivel az óra eredetileg tengeralattjáró fedélzetére készült, így a konyha falára való rögzítéshez egy ilyen erõs, mûanyag kötözõzsinórból készült fonatot kellett eszközölni. Azért mondom, hogy erõs, mert tényleg van súlya.
Ami elsõ nekifutásra feltûnt, az az, hogy nincs neve a szerkezetnek, illetve nincs megnevezve a tényleges gyártó sem. Mondjuk ha nem az üvegen keresztül fényképeztem volna, akkor látnánk a kerek piros bélyegzõ alatt egy télalap alakú másikat is, de az annyira el van kopva, hogy semmit sem lehet kivenni belõle.
A felhúzókorona szinte mint a karóráké, csak ennek a mérete akkora mint egy karóráé. Még egy ilyen hülye mondatot... Egyébként a koronán kívül más kezelõszerv jobbára nincs is az órán. A mutatókat kézzel kell beállítani.
Persze ez csak úgy lehetséges, ha megnyomjuk ezt a bütyköt...
...és kihajtjuk az óra fedelét.
Talán a hárommal ezelõtti képnél említettem, hogy nincs több kezelõ szerv. Jó, akkor hazudtam. Amit a képen látunk az az idõalap-pontosság beállítására szolgáló karocska.
A mutatók rögzítése, mint bármely átlagos faliórán, egy rugalmas alátéttel, és egy apró anyacsavarral történik.
Mintha ezt már korábban piszkálták volna... Valószínûleg a belsõ réz magon elforgott a nagymutató, ezért a két anyag össze lett pontozva.
Mutatók nélkül, csak így kopaszon.
Egy igen komoly rézlapra vannak felfestve a számok.
Három apró csavar kitekerése után lent van a számlap.
Szerencsére most nem én vagyok kiakadva, hanem csak a beállító kar.
Viszont a szerkezetet csak úgy tudom kivenni a tokból, ha elõbb a felhúzó tengelyt távolítom el.
Elõször a nyíllal megjelölt alig látható stiftet kell kiütni, majd a felhúzási iránnyal ellentétesen kell tekerni a koronát, hogy a kúpos fogaskerék leforogjon a tengelyrõl.
A képen látható alkatrészben az a szép, hogy ez konkrétan egy darab fémbõl lett kialakítva!
Üres a kondér. Ezt a részt tovább nem is bántom. Majd azért kap egy mosást.
Íme az órában lakozó -meglehetõsen hangosan ketyegõ- szerkezet. Négy , cefetül megtépett csavar tartotta.
Nem voltam benne biztos, így inkább lemértem. Ez kérem pont 10 centi.
Ez pedig a szerkezet tetején lévõ, svájci-horgyony járatú gátszerkezet.
Gondolom azért vízszintes az elrendezés, hogy ne vegye föl a tengeralattjáró "ringását" ami a pontosságot befolyásolná.
A hátulján mindössze a kilincsszerkezet, és valami beállító alkalmatosság lakozik.
A pontosság szabályzó kart vettem le legelõször, nehogy beleakadjak, és kárt tegyek a hajszálrúgóban.
Azért tettem vissza a koronát, hogy le tudjam ereszteni a hajtórúgót, a most már szabaddá vált kilicsmû kioldását követõen.
Íme egy közeli a balanszkerékrõl. Akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy összegezzem: ennek a szerkezetnek semmi baja! Legalábbis semmi komoly amit egy órás ne tudott volna megoldani! Hiszen ha belegondolunk, hogy a képen látható balansz hibátlanul mûködik, illetve a hajtórúgó sem lett túlhúzva, akkor a legvalószínûbb, hogy valami szennyezõdés megakasztja a szerkezetet.
Bár ez csak a saját lendülete, de a billegõ akadálymentesen jár.
A balansz a gátvillával és a gátkerékkel együt a különálló egységet alkot, amit a szerszõ szerencsére rendkívül hozzáértõ módon alulról fényképezett le... miután ez a modul eltávolításra került, a szerkezet szabadon fut. Vagyis most éppen nem, mivel a kenése annyira beállt, hogy a járathoz legközelebb esõ kerék (ahol a forgató nyomaték normál esetben amúgy is csekély) már érezhetõen szorul. Érdekes hogy a tengelyeket olaj helyett valami ragadós zsírral kenték.
A mutató-áttételt a szokásos zégergyûrû helyett egy anyacsavar rögzíti.
Elenben a kerékmû a szokásos összetevõkbõl áll. Bal oldalon a kis- jobboldalon a nagymutató fogaskereke látható. A kettõ között pedig a váltókerék. Jobbra a hosszúkás tengely egyben egy csúszócsatlakozást megvalósító elem. Õ miatta lehet a mutatókat függetlenül állítani a szerkezettõl.
A kép alján átívelõ, "3"-as számot viselõ lemez a rúgóház tengelyét tartja. Hiába tekertem ki a két szélét rögzítõ csavarokat, nem sikerült levennem.
Erre a mûszaki részletre nem jöttem rá, hogy mi célt szolgál.
A kilicskereket kontraanyával rögzítették. A tõle jobbra látható retesz csavarját viszont nem sikerült kitekernem. Ez ma valahogy nagyon nem megy...
Ezzel az apró hernyócsavarral kell beállítani azt, hogy a fordító kerék megfelelõen csatlakozzon a hozzá képest függõlegesen elhelyezkedõ gátkerékhez.
Már csak a meglehetõst brutális, M8-as anyákat kell kinyitni, és már le is vehetem a felsõ szerelõlapot.
Azaz hogy ezt.
Íme a bõ egyheti járástartalékkal bíró szerkezet.
Azért nem aprózták el az oroszok ezzel a majd' másfél milliméter anyagvastagsággal.
Csak úgy kiterítettem a kerekeket az asztalra. Megpróbáltam lepattintani a rúgóház fedelét, hogy beleleshessünk, de õ sem akart megmutatkozni, úgyhogy nem erõltettem. Egyébként ezt a rész olajozták úgyhogy ezért nem is bántottam fölöslegesen.
A rúgóshordó kivételével mindenki megy fürödni.
Száradás után, újra egyben. Bár minden forgó és surlódó alkatrész kellõ mennyiségû olajzásban részesült, ennek ellenére mégsem akar mûködni. Végül is a megoldás abban rejlett, hogy a gátvilla és a gátkerék fogaira lehelletnyi olajat juttattam, amitõl egybõl magához tért.
Mostmár szépen jár.
Itt pedig egy snitt a fordító-áttételrõl.
Míg a szerkezet próbafutáson van, addig elsikáltam a bödlit is.
Illetve rájöttem, hogyan lehet kivenni az üvegét, ami valójában persze plexi. Gondolom biztonsági okból. A rögzítéséért pedit a mellette látható menetes gyûrû felel.
A szerkezet ismét a helyén van.
Mint ahogyan a plexi-üveg is. A gyûrût egyszerûen kézi erõvel vissza lehet csavarni.
Mondjuk így számlap nélül sem néz ki rosszul. Esetleg egy átlátszó, vagy helyenként nyitott lappal igazán jól mutatna.
Amit itt látunk az az, hogy a szerzõ kipótolta a hiányzó fluoreszkáló festéket a nagymutatón.
Ugyan ferde lett a kép, de a számlapon a piros pecsét sem sikerült középre...
Végezetül itt láthatjuk az óra oldalán kialakított rögzítõ furatok egyikét. A nyomokból látszik, hogy ez a szerkezet valóban szolgált élesben is. Itt a vége, fuss el véle.